– Mi lelt tégedet, diófa? Eddig te milyen szép ágas-bogas voltál, most meg lehullott minden ágad a földre! Mi lelt téged, ki bántott?

A diófa így válaszolt:

– Hallgass csak ide! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk, kert alá járt kapargatni, a kert: kidőlt bánatában. A varjú kiszedte a szárnyát, én meg kaptam, letördeltem az ágamat.

A szarvas meg mit tett? Nekiaggatta a szarvát a fa törzsének, s letördelte bánatában. Elment nagy búsan le a tóra, hogy vizet igyon. Amint beleáll a tóba, az nagyon elcsodálkozik rajta:

– Mi lelt téged, szarvas? Eddig te ágas-bogas voltál, most meg nincsen szarvad? A tükrömben olyan szépnek látszottál!

A szarvas így válaszolt:

– Volt a világon egy átkozott pipöretyúk. Kert alá járt kapargatni, a kert kidőlt bánatában, a varjú kiszedte a szárnyát, a diófa letörte az ágát, én meg letörtem a szarvamat.

Kapta a víz, vérré változott bánatában. Éppen lement egy szolgáló a tóra, hogy vizet vigyen a tanyára. Látja, hogy csupa vér a víz. Elcsodálkozott rajta:

– Mi lelt tégedet, te tó? Eddig milyen szép tiszta voltál, most meg csupa vér vagy!

 A tó így válaszolt:

– Hogyne lennék csupa vér! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk, kert alá járt kapargatni, a kert kidőlt bánatában, a varjú kiszedte szárnyát, a diófa letörte ágát, a szarvas letörte szarvát, én meg kaptam, vérré változtam.

Ezt végighallgatta a szolgáló. Földhöz vagdosta a köcsögöket. Elment haza víz nélkül. Otthon a gazdasszony azt mondja neki:

– Mi lelt téged, te szolgáló? Se köcsögöt, se vizet nem hoztál! Máskor te mindig ügyes voltál!

A szolgáló így válaszolt:

– Volt a világon egy átkozott pipöretyúk. Kert alá járt kapargatni, a kert megdőlt bánatában, a varjú kiszedte a szárnyát, a diófa letörte az ágát, a szarvas letörte a szarvát, a víz vérré változott, én meg kaptam, földhöz vagdostam a köcsögöket.

Az asszony éppen kenyérnek való tésztát dagasztott. Amikor a szolgáló elmondta a baját, az asszony bánatában falra tapasztotta a tésztát. Bement az ura, kérdi:

– Hát téged, asszony mi lelt? Eddig te szépen dagasztottál, szép kenyereket sütöttél! Mit csináltál most? Falra tapasztod a tésztát?

Azt mondja az asszony:

– Hát hogyisne! Volt a világon egy átkozott pipöretyúk. Kert alá járt kapargálni. A kert megdőlt bánatában, a varjú kiszedte a szárnyát, a diófa letörte az ágát, a szarvas letörte a szarvát, a víz vérré változott, a szolgáló földhöz vagdosta a köcsögöket, én meg bánatomban a falhoz tapasztottam a tésztát. Kapta magát az ember, és világgá ment ekkora butaságot hallván!

Ha világgá nem ment volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Illusztráció: Agócs Írisz